0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Szőlőültetvény: gondosan tervezzünk!

Szőlőt lehet telepíteni ősszel és tavasszal is. Sokak szerint az őszi telepítés eredményesebb, de kísérleti adatok azt mutatják, hogy a szakszerűen végzett tavaszi ültetés sem rosszabb. A jó tervezés és a gondos előkészítés különösen fontos olyan kultúráknál, mint például a szőlő is, amelyet évtizedekig művelünk.

Egy-egy szőlőtőke élettartamát a fajta tulajdonságai, az ökológiai és időjárási viszonyok, de még az alkalmazott termesztéstechnológia is meghatározza. Magyarország legöregebb szőlőtőkéi 100 évnél idősebbek, s vannak hazánkban 60-80 éves, jó kondíciójú és termőkapacitású szőlőültetvények is. A világ legöregebb, akár 400-500 éves szőlőtőkéivel a déli, mediterrán és meleg éghajlaton találkozhatunk, ahol nem szenvednek az elemi károktól és fagykároktól.

Mikor telepítsünk?

Az őszi, optimális időben végzett telepítés mellett az szól, hogy a hűvösebb, csapadékosabb időjárás jobban kedvez az eredésnek, mint a tavaszi idő, ami ugyan melegebb, de szélsőséges lehet a csapadékeloszlás. Az őszi munkacsúcsokat követően a munkaerő foglalkoztatásában is jó megoldás az őszi ültetés, és nem kell a tél során tárolni a szaporítóanyagot, ami kevesebb költséggel és veszteséggel jár. Ugyanakkor az őszi telepítésnek a számos előnye mellett hátrányai is vannak. Sajnos ősszel könnyen meg lehet csúszni az időgazdálkodással, ezért időben kell elkezdeni a terület talajmunkáit, hogy a telepítés befejezhető legyen a csapadékos idő beállta előtt. Pontos szervezési munkát igényel a szaporítóanyag-fölszedés és a telepítés összehangolása.

A tavaszi, azaz a március végi, április elejei telepítésnél az őszi telepítés hátrányai kiküszöbölhetők, de más feladatokkal azonos időre, a munkacsúcsok idejére esik. Gyakori a száraz időjárás ebben az időszakban, ami a szaporítóanyag rosszabb gyökeresedéséhez vezethet.

Gödör vagy fúrt lyuk

A szőlő telepítésére legjobb a pihent talaj, ahol már legalább 2-3 éve nem volt szőlő. Az ültetés előtt célszerű az akár 60-80 centiméter mély forgatás. A telepítés történhet gödörbe vagy fúróval készített lyukba. A gödör felülnézete 30 × 30 × 30 centiméteres, egyenlő szárú háromszög, a mélysége 40 centiméter. Ültetés előtt a gyökereket visszavágjuk. A talp alatt kezünkkel összefogjuk a gyökereket és a kilógókat egyszerre levágjuk. Ezzel a módszerrel a gyökerek körkörösen 10-12 centiméter hosszúak lesznek, de fúrt lyukba ültetésnél még kisebbre kell vágni, a furat kisebb átmérője miatt. A visszavágott gyökerű növényeket néhány órára, de akár 1-2 napra is vízbe kell állítani az ültetés előtt. A gödörbe helyezett oltvány gyökeréhez tömörítsük a talajt lábbal és öntözővízzel. Végül az oltvány nemes részére földet kupacolunk (csirkézés) azért, hogy a begyökeresedésig csökkentsük a fás részek és a fiatal hajtások párologtatását.

A fúrós ültetésnél kézi vagy gépi fúró is használható. Ebben az esetben az ültetési lyuk körmérete jóval kisebb, mint a gödrös ültetésnél. A hidrofúró alkalmazása kifejezetten kedvező, mert a szaporítóanyag beiszapolása is azonnal megtörténik. Az ültetés végén az oltványok felcsirkézése (vagyis földdel takarás) ebben az esetben sem marad el.

Hasznos, ha a gödör vagy a talajfurat olyan mélységű, hogy az aljába trágyát tehetünk, és azt 4-5 centiméter földdel le tudjuk takarni. A szőlőoltvány ültetési mélysége akkor jó, ha az oltott fejrész a föld szintjével nagyjából szintbe kerül. Fontos az ültetés utáni talajtömörítés, és a nagy vízadaggal történő beiszapoló öntözés. Őszi ültetésnél az oltástól nőtt vessző alsó 2-4 rügyét eltemetjük a föld fölötti kupacolással. Nem gond, ha a hosszabb vesszők kilátszanak a takarás alól, lényeg, hogy a nyakközeli rügyeket védjük a fagytól.

Tavasszal a fagyok elmúltával a betemetett vesszőt óvatosan kibontjuk, vigyázva, mert az alsó, már esetleg megduzzadt rügyek könnyen sérülnek. A kibontott vesszőt két élő rügyre visszavágjuk. Első években az idősebb szőlőkhöz képest hígabb permetszerrel célszerű kezelni az ültetvényt.

A szőlő biológiai ciklusai

Megkülönböztetünk éven belüli, és a teljes ültetvény életszakaszaira vonatkozó ciklikusságot. Az évenként ismétlődő biológiai ciklusok az évszakokhoz, és az azokkal együtt járó környezeti változásokhoz igazodnak.

A vegetációs periódus (tenyészidő) a rügyfakadástól a lombhullásig, a vegetációs nyugalom periódusa (téli nyugalmi idő) a lombhullástól a következő évi rügyfakadásig tart.

A periódusokat a biológiai 0 fok, azaz a hőmérsékleti +10 °C választja el egymástól. A tenyészidő kezdetének többen nem a rügyfakadást, hanem a nedvkeringés megindulását (könnyezés) tartják. A tenyészidőt több fenológiai fázis osztja szakaszokra, amelyek a növény küllemi változásaiban figyelhetők meg. Ilyen a nedvkeringés megindulása, a rügyfakadás, a hajtásnövekedés, a virágzás, a zöld bogyók növekedése, a termésérés, a hajtások érése és a lombhullás.

A teljes növényi életút szakaszai is jól elkülöníthetőek, csak azok ciklusosságukban nem vissza-visszatérők, mint az évenkénti szakaszok. Az ültetés és a termőre fordulás közötti életszakasz a tőkealakítás időszaka, ami a tőke művelésmódjától függően 3-6 évig tart, és célja az erős hajtásnövekedéssel kísért optimális forma kialakítása.

A termőre fordulás utáni években a fokozódó termőképesség szakasza figyelhető meg, ami a tőke 3-10. életéve között tart. Nagyjából akkorra éri el a növény a termőképessége maximumát. Szakszerűen kezelt ültetvényekben az első és második életszakasz egybeolvadhat, azaz már fokozódó terméshozam mellett, de még tart az erőteljes hajtásnövekedés időszaka, a végleges növényforma kialakítása. Kedvező termőhelyeken a szőlőskertek akár már 4-5. éves korukra a teljes termőképességük szakaszába kerülnek.

A teljes terméshozás és az elöregedés kezdete közötti a teljes termések szakasza. Ez a tőke 5-10. évétől 25-40 éves koráig tart: ezalatt a tőkék egyenletesen növekednek és kiegyenlítetten, bőven teremnek. Az öregedés kezdeti szakaszán gyengülő növekedés és csökkenő termőképesség jellemzi a tőkéket. Az öregedési szakaszt biológiai vagy üzemgazdasági szempontból vizsgálva előbbinél az öregedés az életfunkciókban mutatkozik meg, utóbbinál a termőképesség csökkenése miatt már nem gazdaságos az ültetvény fenntartása, noha a tőkék korukhoz képest még jó állapotban vannak. Ekkor az ültetvény felszámolása vagy részleges felújítása lehet megoldás.

Legyen hely mindenre

Mint a szőlő életszakaszainak hosszából látszik, a jól sikerült telepítés évtizedekre meghatározza az ültetvény minőségét, ezzel jövedelemtermelő képességét is. Ha pedig valami nem jól sikerül, az nagyon sokba kerülhet. A telepítési hibák nem elsősorban az ültetés témakörében merülnek fel, az ültetvényszerkezet nem megfelelő tervezésével sokkal nagyobb problémák alakulhatnak ki. Az ültetvényszerkezet később csak jelentős anyagi ráfordítással módosítható – tehát hasznos, ha már elsőre jól csináljuk…

Jó, ha már a tervezésnél gondolunk a forgók, utak ideális kialakítására. Helyet kell hagyni az anyagmozgatásnak, gépi művelésnél a művelőeszközök haladásának, fordulásának, és a szüret utáni szállítás, rakodás is helyigényes. Ha erre nem gondolunk a telepítéskor, vagy szűkre méretezzük ezeket a területeket, azzal nagyban csökkentjük a majdani munka hatékonyságát.

A sorvezetés, azaz a szőlősorok tájolása az állomány mikroklímáját befolyásolja. Az északi féltekén minél délebbre haladunk, annál inkább az észak-déli sorvezetést célszerű választani, mert azzal csökkenthető a déli erős napsugárzás okozta stressz: a sugárzás csak a sorok tetejét, viszonylag kis felületet éri. Hazánkban sík területen legjobb a sorok északnyugat-délkeleti tájolása, mert így a fényben szegényebb termőhelyeken a sor valamelyik nagy felületű oldala hosszú időn át nem kerül árnyékba.

A tájolást a domborzati viszonyok átszabhatják: lejtős területen felülírja azt az erózió elleni védelem és a gépi művelés lehetőségének kialakítása. Bizonyos tőkeformáknál az uralkodó szélirányt is figyelembe kell venni: a sorok azzal párhuzamosan haladjanak.

Jóstehetségek

A támrendszer, a tőkék tenyészterülete és a tőkék művelésmódja is fontos tényezők, amelyeket telepítés előtt egymással összefüggésben kell jól átgondolni. A fajtakérdés is igen lényeges, nemcsak a nemes fajta, hanem az alany tekintetében is. Nem árt jóstehetségnek lenni, mert kérdéses, hogy vajon a most elültetett fajta, ami korszerű, és jó tulajdonságokkal rendelkezik akár a tolerancia, akár a rezisztencia terén, mennyire lesz piacos, mennyire kedvelik a fogyasztók. És mennyire fogják kedvelni 20 év múlva? Egy slágerfajtával ültetvényt tervezni viszonylag biztonságos, de lesz bőven versenytárs. Egy kevésbé ismert fajta esetén nagyobb a kockázat, de mivel kuriózumnak számít, nagyobbat lehet nyerni is…

A fajta fagytűrő képessége az utóbbi teleinket nézve egyre kevésbé lényeges, de a szélsőséges időjárási viszonyok miatt a stressztűrés, a nagy hőingadozások elviselése mind fontosabb tulajdonság.

A szőlőtermesztő területeken délről észak felé haladva a csökkenő napsugárzás miatt nagyobb lombfelület szükséges a kívánt minőségű és mennyiségű termés eléréséhez. Érdekes összehasonlítás, hogy míg délen, a mediterrán területeken egy kilogramm szőlő kineveléséhez kevesebb mint egy négyzetméter lombfelület is elegendő, hazánkban ehhez már több mint másfél négyzetméternyi levélzet szükséges. Az alacsonyabb művelési módoknál körülbelül egy héttel hamarabb érik a termés, és a mustfok 1-1,5-lel magasabb, mint a magas művelési módoknál. Ezért is fontos a tájolás, a sorok irányának helyes megválasztása, a térállás helyes kialakítása, valamint a művelésmód, és a majdani helyes metszés. Vagyis minden mindennel összefügg, és a telepítéskor vétett hibák többsége nem az ültetéssel kapcsolatos.

Forrás: Kertészet és Szőlészet